Mit olvasol? A férfi felpillantott a könyvből. Egy lány állt előtte, az őszi tölgyfa alatti pad előtt, amelyiken ült. Vagy nő? Igazából nem tudta meghatározni, valahol a kettő közt lehetett, vállig érő hajával pontosan takarta a napot. - Könyvet – válaszolt. - Kösz, azt én is látom. Mi a címe? – érdeklődött az ifjú nő komoly határozottsággal. - Pszichológia. A lány elbizonytalanodott, a férfi túl idős diáknak, pedagógus, pedig nem olvas ilyent, hanem tanít. Hátra pillantott, a játszótér túloldalára. A férfi várakozva nézett rá, majd a lány háta mögé. Pár, hasonlókorú majdnem nő figyelte őket vihogva, hinta mögötti pad támlájára ülve. Az egyiken vagy öt számmal nagyobb pulóver piroslott valami angol felirattal. A férfi ismét az ujjaival játszadozó lányra nézett várakozóan. - Érdekel a pszichológia?- kérdezte tőle. - Nem igazán… - Akkor? - Fogadtam a többiekkel, hogy az öledbe merek ülni, és megcsókolni téged. - Mennyi idős vagy? - Huszonkettő. - Valójában? - Tizennyolc leszek egy hónap múlva. - Van nálad személyi? - Nehogy má! Nem hiszel nekem? - Nem. - Szóljak nekik? – intett szemével a barátnőire - Bármelyik megmondhatja! Látva a lány határozottságát, férfi elbizonytalanodott. - Mibe fogadtatok? - Piri pulcsijába. Ha megteszem, nekem adja. - És ha nem? - Akkor le kell feküdnöm a bátyjával. - Nem teszik neked a bátyja? - Hátam közepére se kel. - Annyira jó az a pulcsi, hogy csókolóznál érte egy tökidegen pasival? - Aha! - Rendben. A férfi lerakta maga mellé a könyvet és összezárta lábát, hogy a lány az ölébe tudjon ülni. A lány odahuppant, majd átkarolva a férfi nyakát a szájához nyomta zárt ajkát. Pár másodperc múlva felpattant, és iramodott volna vissza, de a férfi megragadta a kezét. - Csókról volt szó, ne csalj! A lány megtorpant, ki akarta húzni a csuklóját, a férfi markából, de az, bilincsként szorította. Végül megadóan ült vissza a férfi ölébe, aki azonnal magához húzta, piócaként tapadt az ajkára. Egyik karja satuként szorította a karcsú női testet - szinte a bordák közé fúródtak az ujjai - míg a másik a blúz felső gombjait pattintja szét, az alma cicik felé keresve utat. Megtalálta, megmarkolta. A lány kacagva pattant föl. - Tapizásról, viszont nem volt szó! - Egy férfi számára ez a csók velejárója – válaszolt a férfi, felemelve a könyvet – ha nem lennél gyerek, tudnád. - Nem vagyok gyerek! – reflektált nevetve a lány, majd sarkon fordult, elszaladt. Jó félévre rá ismét egy padon ült a férfi, de most, pizsamára húzott köntösben, zárt kerítés mögött a kórházban. Egy könyvbe jegyzetel, miközben mellette papírlapok hevertek. Váratlanul eltűntek előle a betűk, mivel a szemét két kis tenyér takarja le. - Na ki vagyok? – hallott egy lányhangot, amiből érződött a huncut nevetést. - Ha akarod, felsorolom az összes tanítványom nevét, de egyik se lehetsz, pedig valahonnan ismerős a hangod – tapogatta a férfi az apró ujjakat. - Más nő nincs az életedben? - Jelenleg nincs, tehát van esélyed, bár a hangod alapján igencsak csitri lehetsz. - Ne má! Megint ezzel jössz. Legközelebb elhozom a személyimet. - Megvan! A pulcsis! - Talált! – vette le a lány nevetve a kezét a férfi szemeiről – hogy kerültél ide? - Kinyomoztalak, és utánad jöttem. - Akkor nagyon ügyes voltál, mivel ma délelőtt kerültem ide, te pedig, a fejeden lévő kötésből ítélve biztos, hogy korábban. - Igazad van, én pár nap múlva hazamegyek. - Az kár – szontyolodott el a lány egy pillanatra – de legalább addig is együtt leszünk – mosolyodott újra, és elkezdett csacsogni. A férfi fél füllel hallgatta, nem igazán tudta hova tenni, hiszen ezzel a generációval alig társalgott, és azok is zömmel fiúk. Összeszedte a lapokat a padról, valamint a lány feneke alól, belerakta őket a könyvbe, amit maga mellé helyezett. Időnként a lányra pillantva mélázott el a faleveleken, az ágakon ugráló madarakon. - Nem is figyelsz rám! – zökkentették ki a gondolataiból a lány szemrehányó szavai. - Ó, dehogynem – válaszolt a férfi -, csak szomjas lettem egy kicsit, felmegyek a kórtermembe. - Hol van? - Az első emeleten. - Az enyém is. Maradj, hozok neked inni, van narancslém. - Nekem is van – mozdult meg a férfi, hogy felálljon. - Nem baj – nyomta vissza a lány - te most nagyobb beteg vagy. Hozok az enyémből, aztán majd megadod jó? - Rendben – egyezett bele a férfi, mert látta, hogy különben egyáltalán nem szabadul meg a lánytól. Elkezdte ismét szétrakni a lapjait az üressé vált padon, ám amint végzett, felbukkant a lány. - De gyors voltál! – jegyezte meg. - Aha! Van itt a bejárat mögött egy automata. - Rendben, kifizetem. - Dehogyis! A vendégem vagy! A férfi nem válaszolt. Eltűnődött a lány határozottságán, nem tudta mire vélni. Nő még soha életében nem fizetett neki semmit, ha akart, akkor se fogadta el. Viszont most úgy érezte, a lánynak tesz jót azzal, ha hagyja anyáskodni, ezért ráhagyta. Az ifjú nő szemmel láthatóan élvezte a szerepét, örömmel pátyolgatta, ugrálta körül a kissé morózus férfit. Este öt óra körül kezdett hűvössé válni a levegő, ezért a férfi elbúcsúzott. Maga se tudja miért, vacsora után kisétált a folyosóra, leült egy székre. Hamarosan felbukkant a lány és folytatták a délutáni beszélgetést, illetve a lány csacsogott, a férfi pedig, hallgatta. Olyan volt ez számára, mint amikor otthon bekapcsolja a rádiót, és a háttérzaj mellett jobban össze tudja szedni a gondolatait. A következő nap hasonlóképp telt, kivéve, hogy a lány átesett pár vizsgálaton, emiatt kevesebbet voltak együtt, viszont vacsora után ismét kint ültek a folyosón. Az eltérés csupán annyi volt, hogy a lány köntöse lazábban lett összefogva, és a hálóing felső gombjai nem voltak begombolva. A férfi látszólag nem vette észre a szokatlan dekoltázst, mindaddig, amíg nem lehet nem észre venni. Csupán pár percre állt fel a lány mellől, mégis, mire visszaért foglalt lett a helye. Egy idős úr ült oda ismerkedni, és úgy tűnik, sikeresen, mivel a lány vele is nagyon kedves. Ám amikor visszaérkezett a férfi, mellőzte az urat, így értetve meg vele, ki a fontosabb a számára. Az úr a látszat kedvéért még marad egy darabig, de amikor az éjszakás nővér huszonkét óra körül eltűnt valahova, már csak ketten csevegtek a folyosón. Az ülő lány, és mellette a férfi. - Igen volt pár pasim – válaszolt egy kérdésre az ifjú nő -, de amióta megismertelek, senki tartós. - Miért nem? - Nem tudom… tudod, csókolóztam már pár sráccal, de ahogy te csókoltál… - Rossz volt? Ja igen – emlékezett vissza a férfi mosolyogva – nagyon erőszakos voltam. - Nem dehogy! - tiltakozott a lány – épp ellenkezőleg. Nagyon jó volt, és egyáltalán nem voltál erőszakos, hanem… hanem olyan szenvedélyes. Mindenem bizsergett tőle. Őszintének tűntek a szavai. Ahogy a férfi szemébe nézve kiejtette őket, enyhén előrebillent a széken, libbent a köntös, a hálóing, rést tárva meg a teste előtt. Az álló férfi ösztönösen pillantott oda, és alig bírta levenni szemeit, a melltartó nélküli két félgömbről, a rajtuk meredező barna bimbókról. Szinte pirulva erőszakolta tekintetét a mellekről a lány szemeibe, de amint ismét megteremtődött a szemkontaktus, tudta hogy mindez nem volt véletlen. Végigsimított a lány haján, arcán, nyakán, majd lehajolt, és forró csók közben csúsztatta be tenyerét a dekoltázsba. Lágyan simogatta meg a kemény emlőket, miközben érezte nyakán a lány ölelő karjait. Vészesen kezdett kicsi lenni az alsónadrágja, amikor nyikorogva tárult egy kórterem ajtó. A férfi oldalra nyúlt, ő is kinyitott egy ajtót, és berántotta magával a lányt. Falánkan habzsolták egymást a félhomályban. A férfi húzta, rángatta felfelé a hálóinget, tenyere falta a lány combját, combjának pólusait, miközben apró női ujjak fedezték fel a mellizmait. Belemarkoltak, majd a bordáin át siklottak tovább, a hátára. Egy telefon csörrent tompán, a folyosó asztalán, az ölelkező pár megdermedt. - Igen? – hallatszott az ajtón át az éjszakás nővér hangja – Jól van Pirike, gyere fel! Én még benézek a hatosba, mire felérsz, itt leszek! Távolodott a nővér lépteinek zaja, de közeledett egy másik, egy fapapucs kopogása. A lány riadtan nézett a férfire, majd a helyiség belsejébe. A férfi követte a tekintetét és egy kitárt vécé ajtót látva döbbent rá, hogy a női mosdó előterében vannak. A lány beszaladt a vécébe, lehatotta az ülőkét, majd kitárta az ablakot, hogy kimásszon. A férfi utána rohant, visszarántva, mutatta, hogy emeleten vannak, nincs hova menni. Bezárta maga után a vécéajtót és karjaiba szorította a lány riadtan remegő testét. Kitárult az előtér ajtaja, a kopogás most már élesebben hallatszott aztán megszűnt a mellettük lévő fülkében. Alul az aljzatig zártak a fülkék, de felül egybenyíltak. Az ölelkező pár moccanni se mert, levegőt venni is alig. A lány a férfi mellkasára hajtotta a fejét, az érdes tenyér lágyan simított végig a haján. Hálás pillantás volt a köszönet, az apró női test lassan megnyugodott. Szorosan egymáshoz simulva vártak, érezték a lüktető szívek dobbanásait. Lassan beteltek egymás testének illatával, és megszűnt számukra a külvilág. Szinte egyszerre mozdult meg, közeledett egymáshoz ajkuk, hogy a kimondatlan vágyak csókban csillapodjanak, vagy akár újra lobbanjanak. Hosszú, lágy a csók, az ajkak íze bejárta szájukat, tudatukat. Vízcsobogásra tértek magukhoz. Ismét papucskopogás, az ajtó hangja, majd csönd. A férfi elhúzta a reteszt, a lány kikukucskált a mosdóból a folyosóra, majd intett, szabad az út. Siettek a kórtermekbe. Másnap, a reggeli után szinte egyszerre léptek a folyosóra. Lassan, lopva közeledtek egymás felé, szinte, mint aki bűnt követett el, ám valami lehet a levegőben, mivel a lányból a női mosdó előtt kirobbant a kacagás. A tébláboló betegek, siető nővérek csodálkozva, mosolyogva pillantottak rá, a férfi se tudta tovább visszatartani, így mindenki számára derűsen indul a nap. További kellemes napokat töltöttek együtt, és ez idő alatt a lány megtudta a férfi telefonszámát, foglalkozását, valamint hogy egyedül él egy bérelt lakásban. Egy hét elteltével véget ért a lány kivizsgálása, el kellett hagynia a kórházat. Nehezen szakadt el a kijáratig kísérő férfitől, többször visszafordult újabb, és újabb búcsúcsókra, valamint megígérni, hogy minden nap itt lesz már a látogatási idő kezdetén. A férfi felballagott a kórtermébe, elővette a papírjait és elkezdte behozni a lemaradását. Másnap megtudta, hogy a fülműtéte véget vetett a sportolói karrierének, így az edzőség maradt az utolsó szál, ami a távol-keleti eredetű küzdősporthoz köti. A lány nem jött másnap, harmadnap, és negyednap se. A férfi ráébredt, hogy gyakorlatilag semmit nem tud a lányról, berobbant az életébe, majd eltűnt. Bár, kezdte megszokni a kedves arcát, szeleburdi viselkedését, közömbösen vette tudomásul a tényt. Miután kikerül a kórházból, elment a munkahelyére, valamint beiratkozott a Testnevelési Egyetem könyvtárába és gyűjteni kezdte az edzőségéhez szükséges hiányzó szakirodalmat. Autodidakta módon, esténként képezte magát, ha már sportolóként nem sikerült, edzőként akart a legjobb lenni. Egyik este megszólalt a lakás csengője. A lány állt az ajtó előtt. A férfi meglepődve bámulta, kérdőre akarta vonni, de a lány nem hagyta szóhoz jutni. Mutatóujját a férfi szájára téve tolta beljebb a meglepett embert, lábával rúgta be maga után az ajtót, átkarolva a nyakát lehúzta magához a fejét, és csókokkal borította el az arcát. - Ne! Ne kérdezz semmit Kedves! – suttogta zaklatottan – soha ne kérdezz semmit, csak fogadj el olyannak, amilyen vagyok! A férfi nem kérdezett, nem szólalt meg, a karjába kapta, és vitte hálószobába, vitte az ágyba. Pillanatok alatt fejtette ki a lánytestet a ruhából. Több volt ez, mint kiéhezettség, több mint mohóság, több mint szenvedély, ebben minden benne volt még a bosszú is, becsapottság érzetért. A lány tűrte. Most nem tűnt kislányosnak, nem tűnt szeleburdinak, a csókjai mintha elfogytak volna a folyosón, csupán a kezei simogatták a férfit. Csupán az ujjai jelezték a vágyat, és a lehunyt pillái a várakozást. Megálltak kezei, megakad a légzése, amikor beléhatol a férfi, aztán simogatta tovább. Lágyan, elfogadóan, csukott szemmel. - Megszomjaztál? Hozzak valamit inni? – kérdezte a férfi pár perccel, miután lefordult róla, és tenyerével becézgette a lány testét, arcát. - Igen, ha van valami hideg italod. - Sör jó lesz? - Igen. A férfi két pohár sörrel a kezében tért vissza a konyhából. - Tessék! – nyújtotta az egyiket a lánynak. - Köszönöm, tedd csak le – válaszolt a kis nő bágyadtan, feljebb húzódva az ágyon – mindig ilyen vagy? - Hogy-hogy mindig? Milyen? - a férfi döbbenten nézett a lepedőre - szűz voltál? Én azt hittem… - Igen, a látszat - mosolyodott el a lány – a látszat egy nagy kurtizán, nagyobb, mint én – pillantott a férfi szemébe – még mindig gyereknek hiszel? - Ne haragudj - szégyellte el magát a férfi – a kórházban már tudtam, hogy nem vagy az, különben nem kerülhettél volna oda, csak hát… nem tudok semmit rólad. - Nem is kell tudnod - komolyodott el a lány - nem szeretném, ha tudnál bármit is. Sokkal idősebb vagy nálam, nem akarok hozzád feleségül menni, csupán azt szeretném, ha jövök, ne küldj el. - Nem foglak elküldeni, soha. - Akkor jó – mosolyodott el ismét a lány – de ne feledd – vált újra komollyá - ha elküldesz, elveszítesz. - Rendben – simította meg a haját a férfi. Elképzelni se tudta, hogy valaha is ilyent tenne. Aznap nem szeretkeztek többet, csupán feküdtek az ágyon, és beszélgettek, miközben a férfi simogatta, csókolgatta a lányt. Úgy érezte, hibát követett el, és valahogy jóvá kell tennie. Azon az este a lány megszűnt lánynak lenni, tekintete határozott volt szemeiben ott csillogott az élet minden döntésre váró terhe. Nőként viselkedett, de másnap, mielőtt a férfi felébredt volna, eltűnt. Egy hónap múlva jelent meg újra az edzőterem bejárata előtt. Pénzt hozott magával és a férfi örömére beiratkozott. Az edzőterem egy falu régi művelődési házának a nézőtere. A székek a színpadra voltak felrakva, így elegendő a hely a mintegy kéttucatnyi gyermek számára. A lányt gyorsan befogadták, hiszen alacsonyabb, gyerekesebb a serdülő fiúknál, akik epedezve csodálták bájos arcát. A férfi megtartotta a tervezett edzést, majd a végén levezetésként, teremfocit rendelt el. Gyorsan felállt a két csapat, elkezdődött a játék, és a lányt szinte azonnal mindenki imádta. Hát lehet nem imádni azt a csitrit, aki ész nélkül rohan a labda után, miközben komikusan visítja „Enyííím!!!" A fáradt kimerült társaságból kitört a kacagás, és a játék további részében már nem a gól számít, hanem, hogy újra hallhassák: „Enyííím!!!" - Eljössz hozzám? – kérdezte a férfi négyszemközt a lánytól a foci után. - Nem. Ne haragudj, most nem tudok, mert nagyon messze laksz attól, ahol holnap kell lennem. Hol lehet itt fürödni? - Van egy zuhanyzó, de várd meg, míg a gyerekek hazamennek, ők otthon szoktak. Utána elviszlek a városba kocsival. - Rendben. A gyerekek viszont inkább a lánnyal akartak beszélgetni, ezért rájuk kellett szólni, hogy siessenek. Amíg a lurkók öltöztek, a férfi megkérte a lányt, feküdjön le, majd végig masszírozta a testét. A gyerekek számára nem volt szokatlan a dolog, hiszen több edzést fejeztek be levezető masszázzsal. A mozdulatok gyorsak, intenzívek, véletlenül se lehetett simogatásnak nevezni, de a férfi tudott valamit, amit a gyerekek nem. Miután a lány hasra fordult, a farizmok fölötti részen két bizonyos pontra az átlagosnál több figyelmet fordított. Amikor kiürült az épület, a férfi bezárta az ajtót, és a bizonytalan mozdulatokkal, csodálkozó szemekkel felálló ifjú kis nőnek megmutatta a fürdőt. - Tudtam, hogy bejössz – mosolyodott el a lány a zuhany alatt, mikor meglátta az ajtón belépő mezítelen embert, derekán egy törölközővel. - Naná! – dörmögte a férfi a bajusza alatt és a frottírt a bent lévő vasszék támlájára terítve, a szappannal, kezdi bedörzsölni a lány testét. - Ne! Nem kell! – szól rá a lány, és behúzza a zuhany alá. Átkarolja a nyakát, mohón tapad a szájára, miközben a másik kezével a hímtagot kutatja. Megnyugodva állapította meg, hogy a női test átdörzsölése a férfiasságra, keményhatással volt. A férfi tudta, hogy az erotikus pontok masszázsára így fog reagálni a lány. Alig bírta elzárni a zuhanyt, a két kis tenyér tolta a székre, és a lány azonnal befészkelte magát az ölébe. Magába illesztette a hímtagot, és táncolni kezdett a csípőjével. A férfi hagyta, hogy a lány irányítson, közben az almamellekkel játszadozott, nyalogatta, szopogatta, becézgette őket. Azt akarta, nagyon jó legyen a lánynak, helyre akarta hozni a szüzesség elvételekor elkövetett hibát. Érezte, nem tudja sokáig visszatartani magát, hiszen a lány szépsége, bőre, forrósága, illata, erősödő szuszogása, zihálása észvesztő hatással van rá. Korábban ment el, mint a lány, aki egyre gyorsabban mozgott, egyre erősebben zihált. Toccsanás hallatszott a kövön, a férfi felpillantott, a lány szeme homályos, párás, fénytelen, ernyedten a nyakába borult. Még soha nem látta ilyennek női szempárt. Öleli magához, simogatja a hátát, fenekét, combjait miközben az, pilled a vállán. Aztán lassan felemelkedik, leszáll a férfiről, aki az aljzatra pillant. „Na ne – az első gondolata –, ennyit nem rakhattam belé!" „Hüvely orgazmus" fogalmazza meg egy idősebb nő máskor, máshol, akivel a férfi barátilag beszélget a szexről. - Neked szokott lenni? - Még soha nem volt – válaszolja a barátnő – a nők nyolcvan százaléka éli le úgy az életét, hogy soha nincs neki. - Akkor honnan tudod? - Olvastam. Tudod a nők, ha nem is mondják ki, többet foglalkoznak a szexszel, mint a férfiak. Ti csak kilövitek a magjaitokat, és kész. Fürdés után a város felé haladva a férfi bekapcsolta az autórádiót, amelyben egy népszerű sláger szólt. A lány először csak hallgatta, aztán énekelni kezdett, később megmozdult a teste, karjai, ülve táncol az anyósülésen. A férfi mosolyogva nézte, majd ő is dalolt, fejével követve a ritmust. A történtek után egy hétig nem látta lányt. Miután felbukkant, két hónapig járt rendszeresen edzésre, két hónapig visította komikusan „Enyííím!", két hónapig élt, szeretkezett a férfivel, majd eltűnt. A férfinek nagyon hiányzott, ezért komolyan átértékelte a kapcsolatot, de úgy döntött, ez is jobb, mint elveszíteni. Beletörődött abba, hogy a lány ilyen, soha nem lesz teljesen az övé, és más nők felé is nyitott. Amikor a lány felbukkan, szeretkezett vele, de igyekezett érzelmileg nem magához kötni. Egy alkalommal a férfi maszek alapon vállalta egy lakás kifestését. Munkába menet futott össze a lánnyal, aki elkísérte, segíteni akart neki. A férfi ingyen nem fogadta el, pénzt tukmált a lányra a takarításért. A munka végén együtt fürödtek, aztán a lány leengedte a vizet, belefeküdt a kádba, kirakta a lábait a szélére és várakozóan nézett a férfira. - Így még soha sem csináltam – szólalt meg a férfi a szeretkezés után. - Egy újságban láttam - mosolyodott el a lány, azzal ismét eltűnt a férfi életéből egy időre. Másik alkalommal autóban szeretkeztek a lehajtott támlájú anyósülésen. - Ott volt a talpam – mutatott mosolyogva a lány a gépjármű tetejére, ahol a kárpiton egy apró női láb nyoma préselődött be. Aztán újra eltűnt a férfi életéből. Amikor ismét felbukkant, alig egy órájuk volt az együttlétre. A nagyváros egyik forgalmas terén parkoltak az esti sötétben. Beszélgettek, míg időnként emberek siettek el az autó melletti járdán, talán észre se véve, hogy a járműben emberek vannak. A lány oldalra nyúlt, lehúzta a férfi nadrágján a cipzárt. - Azt szeretném, ha legalább neked jó volna – nézett a férfi szemébe. - Itt? – tekint körbe a férfi meglepődve. - Igen, most nincs sok időm. A lány a nadrág nyílása fölé hajolt és a férfi, megmerevedett hímtagján érezte szájának melegét. A szokatlan helyszín miatt nehezen ment el, bár úgy tűnt a sötétben senki nem vette észre, mi folyik az autóban. Mindenki a saját problémájával volt elfoglalva. - Ezt soha nem kértem tőled – szólt a lányhoz, miután az, felegyenesedett. - Tudom, te ilyent soha nem kérnél tőlem - mosolyodott el a lány. De ne hidd, hogy olyan rossz, kellemes érzés amint a makk súrolja a szájpadlásom. Az eset után ismét eltűnt a lány. A férfi azt hitte, örökre, megismerkedett egy nővel, megnősült, két gyermeke született. Három év múlva épp egyedül volt otthon, amikor megcsörrent a telefon. - Halló? – emeli fel. - Slozi – hallott egy kuncogó női hangot – emlékszel a slozira? – tört ki a kacagás a vonal másik végén. - Te vagy az – örült a férfi – mesélj, mi van veled? - Férjhez mentem Szlovákiába. Van egy apró fiam. De most hazajöttem pár napra, tudunk találkozni? - Igen. Megbeszélik, az időpontot a helyszint. A férfi izgatottan készülődött Igaz, nem sok idő telt el, de mégis, mintha évtizedek lettek volna. Vásárolt valami játékot a nő gyermekének, és virágot a nőnek. A virágárusnál tűnődött el azon, hogy milyen régóta ismeri, milyen sokszor találkoztak, és még soha nem vásárolt neki virágot. Zavarba jött, amikor meglátta. Az egykori kis csitriből kigömbölyödött nő lett. - Mutasd magad! – szólt rá. A nő elmosolyodott széttárta a dzsekijét, és lassan pördült egyet. A dereka karcsú maradt, mint volt, a combjai lettek teltebbek, a feneke gömbölyűbb a mellei, pedig az alkatához viszonyítva szinte hatalmasak. - Tetszem? – kérdezi a nő. - Gyönyörű vagy – hebeg a férfi az ámulattól. A nő a nyakába ugrik, megcsókolja, majd átadja a férfi gyermekeinek hozott játékokat. A férfi is a virágot, az ajándékát. - Beülünk egy presszóba csevegni? – kérdezi a nőtől. - Nem! - válaszol az, határozottan – hozzám megyünk! A hangulatos szállodai szobában a nő pezsgőt szolgál fel kettőjüknek. Fél napot töltöttek együtt ruhátlanul, szeretkezve, becézgetve egymást, mintha be akarták volna hozni a kimaradt időt. Többször fürödtek le, kezdték újra, és újra, végül teljesen kimerülve, kiürülve feküdtek egymás mellett az ágyon, simogatva egymás arcát, testét. Aztán a nő újra eltűnt. Hosszú évekre. A férfinek nem lett tökéletes a családi élete, egyre többet veszekedett a feleségével és egy ilyen veszekedéskor, este tíz óra után csörrent meg a telefonja. - Halló! – kapta föl dühösen. - Szia, én vagyok! – egy női hang. - Ki az az én? De bárki is maga, ilyenkor már nem illik zaklatni a másikat, hívjon holnap nappal! – ordított a telefonkagylóba a férfi, aztán lecsapta. Aztán felismerte a hangot. Aztán rádöbbent mit tett. Percekig állt dermedten a telefon előtt, míg a felsége a konyhában mondta a magáét. Csupán a bejárati ajtó csapódására hagyta abba. Hajnalban került elő részegen, ruhástól dőlt az ágyba, és hosszú ideig aludt. Hetvenkilenc éves volt, amikor lomtalanítandó a régi ruhák között kezébe akad egy jókora piros pulóver valami angol felirattal. Nem tudta, hogyan került hozzá, de úgy tűnt, valami bakfisé lehetett. Az arca alig rémlett, de egy érzelem, és egy komikus visítás - Enyííím!!! - igen. Elmosolyodott, aztán visszarakta a többi emlék közé. A gyermekei hajították ki a hagyaték elosztásakor.

Szombat hajnal

Mikor egy szombati napon hajnalban felriadtam furcsa módon vágyat éreztem a mellettem fekvő kedvesem iránt. Nem az volt furcsa hogy kívántam, hanem hogy ez keltett fel engem álmomból. Valószínűleg az álom sem szólhatott másról, mint egy fergeteges szeretkezésről.

Az elkövetkezendő pillanatokban hozzásimultam és meztelen testét csókokkal kezdtem el ébresztgetni. Álmatag szemekkel nézett rám és megcsókolt. Én kicsit megharaptam ajkait így aztán mosolyogva magához szorított, és a nyakamat kezdte el apró csókokkal elborítani. A szívem egyre hevesebben dobogott. A nyaka igen érzékeny pontja ,és ezt tudom én is nagyon jól.

A takarót mely eddig fedte csupasz testünket letúrta a földre és lassan ő is kúszott lejjebb csókjaival szinte izzó testemen. A mellein elidőztem nyelvemmel miközben én halkan ám szaporán vettem már a levegőt. Kezeimmel hátán végig simítottam először finoman majd vadabbul melyre a szembe nézett. Láttam szemében a vágyat és elmosolyodtam, füléhez hajoltam és kéjjel teli hangon a fülébe doromboltam: Kívánlak!

Hátára fordítottam és így kezdtem el csókolgatni, nyaldosni, mellbimbóját finoman harapdosni melyre néha felnyögött. Hasfalán végighaladva megérkeztem keményedő csiklójához, amit nyelvemmel kezdtem el még jobban izgatni. Kezével hajamba túrt és pár perc elteltével megragadta kezeimet, amik teste mellet pihentek és felhúzott, szenvedélyesen megcsókolt.

Éreztem kemény hímvesszőmet a puncija bejáratánál.Ráültettem és így maradtunk pár pillanatig. Hangos nyögés hagyta el ajkait, mikor felül, hisz igazán mélyre jutok benne. Lábaival átfogja derekamat és ringatózik rajtam hosszú-hosszú ideig. Hol lassabban hol gyorsabban mozgok. Fejét néha hátradönti és mosolyog. Hang nem jön ki torkán

- Hol a hangod édes? - nyögöm halkan a kérdést, mire Ő csak elmosolyodik, és az üveg ajtó fele tekint, amin csak egy sötétítő takarta el a belátást a szobába .Odakinn sürögtek,forogtak, indultak a munkába. Ismét elmosolyodtam erre értettem a célzást. Onnantól kezdve egy hang sem hagyta el a szánkat csak némán, tátogtunk és kapkodtuk a levegőt. Lábát lassan leoldja oldalamról és a fülembe súgott ismét hogy váltsunk ,ne csak én dolgozzak. Bólintottam és lecsusszantottam magamról . Csípőjét fogva az ágyra hassal lefektettem, majd hátulról hatoltam belé. Imádom mikor Ő, irányít. A szoba megtelt szenvedéllyel és a levegő is felforrt. Széjjelebb húzta puncja bejáratát, és óriásit löktem rajta. Akaratlanul is hangosan felnyögök, hiszen mennyei érzés.

Testem remegni kezd és megfeszül hasfalam. Érzem elért a vég. Melleit kezembe veszem, és masszírozni kezdem egyre durvábban de, úgy ,hoy ne fájjon. Inkább élvezem. Kapzsi vagyok és még nem volt belőle elég. Melleiről kezem levándorol. Míg az egyikkel csípőjét fogom a másikkal a csiklóját izgatom miközben folyamatosan, járok benne ki-be. Ismét hamar a csúcsra jut, de már nem egyedül. Egyszerre megyünk el. Halkan felsikolt. Lassan a nap is felkelt már mi úgy tűnik, mosolyog ránk a redőny résein keresztül. Kedvesem elfekszik az ágyon mellettem. Halkan pihegek mellette szemeim, csak úgy csillognak hisz az álom beteljesedett. Végig simítok arcán, és puszit adok neki. Közelebb bújok hozzá, és magunkra terítem a lerúgott takarót. Karjaimba zárom és hamarosan újabb álom kezdődik.

Mit akarunk mi férfiak........